Bejelentkezés

Rehabilitációs programok

Program összefoglaló

Kiinduló helyzet

A statisztikák szerint a magyar népesség 5,7%-a fogyatékkal élő. A történetileg kialakult intézmények miatt általános az a helyzet, hogy a fogyatékos emberek fogyatékos társaikkal homogén csoportban élik mindennapjaikat. Számos hazai kutatás beszámolója alapján ismert, hogy kevéssé jellemzi a magyar társadalmat a fogyatékos emberek befogadását segítő társadalmi szemlélet és gondolkodásmód.

 

Magyarországon kialakulatlan a fogyatékos emberek komplex és rendszerekben megvalósuló rehabilitációja és hiányoznak a komplex rehabilitációt biztosító szolgáltatások, az integratív és prevenciót is szolgáló ellátások, melyek az integráció szempontjából is igen fontos szerepet játszanak a társadalmi tudatformálásában, a köznevelés, a sport, a foglalkoztatás és a turizmus területén.

 

A magas színvonalú szakmai ellátás elengedhetetlen részét képező – külföldön tudományosan megalapozott – az egyéni képességek méréshez és fejlesztéséhez szükséges eljárások, módszerek, eszközök hivatalos hazai adaptációja hiányos, illetve nem történt meg hazánkban, valamint a szakmai munkavégzést segítő korszerű szakirodalmak hozzáférése korlátozott. Kevés a korszerű prevenciós, rehabilitációs, befogadó szemléletű, megfelelően képzett és szakmai kapcsolatokkal rendelkező, együttműködő szakember a jelenlegi ellátórendszer intézményeiben.

 

A fogyatékos emberek családi szocializációját és a kompetens szülői cselekvést segítő szakmai támogatás elszórtan hozzáférhető. A hazai kutatások alapján tény, hogy az érintett családok rekreációs szükségletei kielégítetlenek, és ehhez nem rendelkeznek kellő anyagi forrással sem.

 

A fogyatékos emberek életkoruk és a kapcsolódó szakszerű beavatkozás, segítségnyújtás elérhetősége szerint három nagyobb csoportot alkotnak:

  • 0-6 éves fogyatékos/eltérő fejlődésmenetű gyermekek,
  • 6-18 éves fogyatékos gyermekek, fiatalok,
  • 18 év feletti fogyatékos felnőttek.

 

Minél korábban kezdhető meg a fogyatékkal élők állapotfelmérése és terápiás segítése, annál hatékonyabb rehabilitáció érhető el esetükben. Ebből a megállapításból kiindulva elsődleges fontossággal kell kezelnünk a korai intervenció kérdését.

 

Magyarországon a 0-6 éves fogyatékos/eltérő fejlődésmenetű gyermeket nevelő családok döntő többsége nem kap hatékony segítséget családi, párkapcsolati és gyermekével kapcsolatos kérdései, problémái megoldásához. Hazánkban a korai állapotfelmérés és terápiás segítség egységes rendszerré szervezése megkésett, országos szinten is elmondható, hogy a korai fejlesztés szolgáltatás a hozzáférés és a szolgáltatások minősége tekintetében rendkívül hiányos, a korai fejlesztésre szoruló gyermekek töredéke részesül csupán ellátásban. Erre a komoly társadalmi igényre reagáló komplex megoldásnak a megvalósítása eddig elmaradt. Alapvető probléma, hogy nem történt meg a korai intervenció szakmai kritériumrendszerének, protokolljának, a centralizált minőségirányításának kidolgozása és gyakorlati érvényesítése az elszórtan működő szolgáltatásokban. Hiányzik a kisgyermekek érdekében végzett állapotfelmérés, diagnózis és tevékenységek ún. gyermekkövető rendszerben való dokumentálása is.

 

A korai intervenció korszerű elméleti és gyakorlati tudástartalmának átadását szolgáló rendszer (közép és felsőfok, célzott továbbképzések: orvos, védőnő, gyógypedagógus, konduktor, pszichológus, szociális munkás, szociálpedagógus) kevéssé átgondolt. A prevenciós és a re/habilitációs tartalmak nem kapnak kellő hangsúlyt az egyes szakterületek képzéseiben, a célzott továbbképzések a fent említett szakterületeken tevékenykedők számára nem átjárható. A hazai gyakorlatban a szakértői bizottságok által használt diagnosztikus eljárások nagyrészt korszerűtlenek; gyakorlatilag évtizedekkel ezelőtt, a hetvenes években kerültek bemérésre, így nincsenek egységesítve.

 

Összességében az elmaradt vagy megkésett beavatkozás nagyobb költségvetési terhet jelent, már a gyermek óvodába kerülésétől és következményei súlyosak a gyermekek és a családok életminősége szempontjából is. Alapprobléma, hogy a korai diagnózis feltételei, működése nem felel meg a korszerű szemléletnek és gyakorlatnak. Gyakori a több hónapos, akár 6-8 hónapos várakozási idő a vizsgálatra kerülésig. Speciális diagnózisok esetében a fentinél jóval hosszabb (gyakran két éves) várakozási idő átlagosnak tekinthető. A fogyatékosság és életkor-specifikus szülősegítő szolgáltatások nem hozzáférhetőek.

 

A 6-18 éves korosztály esetében a fogyatékkel élők számára kialakult intézményrendszer áll rendelkezésre. Ugyanakkor hiányoznak a sport pozitív hatásait alkalmazó átfogó szolgáltatások, melyek hatékonyabbá tehetik a populáció rehabilitációját, valamint az életkori sajátosságoknak megfelelő rekreációt biztosítanak és támogatják a társadalmi befogadást.

 

A fogyatékkal élő felnőttek túlnyomó része nem rendelkezik az önálló élethez szükséges két alapvető feltétellel:

  • eszközzel,
  • a fogyatékos élet összes lehetőségét kiaknázó tanult technikai ismeretekkel.

 

Jelenleg a fogyatékkal élők rehabilitációja és az egészségbiztosító által mindenki részére hozzáférhető segédeszközök alkalmasak arra, hogy a fogyatékkal élő egyének önálló és aktív életet éljenek, azonban meg kell őket tanítani az eszközök megfelelő használatára.

 

Az aktív élet (munka, család, szórakozás, sport, művelődés) valós elérhetőségének a bemutatásával a résztvevők új impulzust kaphattak, és a megszerzett, illetve a megismert technikák segítik őket az önálló életben, valamint mindezek növelik önbizalmukat és ezek segítségével könnyebben vághatnak neki az aktív, vagy még aktívabb életnek. A rehabilitációs központban megtanított helyes technikák elsajátítása által elérhető:

  • az önállóság,
  • a biztonság,
  • az erő és állóképesség,
  • az önbizalom.

 

Ma Magyarországon nem létezik olyan komplex intézmény, amely a rehabilitációt és az aktív életre történő felkészítést hasonlóan, egységes struktúrában látná el, valamint ahol a ma bizonyítottan hatékony terápiák egy helyen elérhetők lennének.

 

Célok

Cél egy olyan mintaintézmény létrehozása, amely

  • egyrészt a fogyatékkal élők számára koordinált és szakszerű állami szolgáltatásokat nyújt a korai intervenció, a rehabilitáció és az önálló életvezetési képességek (a társadalomba való integrálódást a lehető legnagyobb önállóság elérésével biztosítsuk/segítsük, továbbá lehetővé tegyük, hogy a fogyatékkal élők a „teljes élethez” szükséges ismeretek megszerzésével aktív életet élhessenek) elsajátítása területén,
  • másrészt képzőközponti szerepet tölt be, amely teret biztosít a fogyatékkal élőkkel foglalkozó szakemberek tematikus képzésére, továbbképzésére és szakmai előrehaladására a szűrés, felmérés és terápiák, továbbá a kommunikáció területein, valamint a családok felkészítésére.

 

Cél továbbá a minél szélesebb körben megvalósítandó szemléletformálás olyan programlehetőségek megteremtése és biztosítása által, ahol a fogyatékkal élők és az aktív életet élők találkozhatnak és közös tevékenységek gyakorlásával segíthetik elő egymás elfogadását, a társadalmi integrációt.

 

Az intézmény országosan is egyedülállóan tartalmazzon diagnosztikai és komplex terápiás egységeket, melyek működését lehetőleg családi szálláshely-szolgáltatás is támogassa. Az intézmény egyediségét erősítse az érintett fogyatékkal élők és családjuk szociális integrációjának biztosítása, a családi funkciók erősítése, a családközpontú komplex rehabilitáció, valamint az akadálymentesítés és rekreációs, a társadalmi szemléletformálás és befogadás érvényesítése tekintetében.

 

A mintaintézmény lehetőség szerint építsen a helyi sajátosságokra, és törekedjen a terápiás eszközök (pl.: víz) minél szélesebb körű bevonására. Ezen túl fontos követelmény a hatékony működést és fenntarthatóságot elősegítő speciális gépészeti igények megvalósítása, a magas technológiai színvonal biztosítása.

 

Célcsoportok

Közvetlen célcsoport:

  • Maga a fogyatékkal élő:
    • autista,
    • mozgássérült,
    • különböző súlyosságú értelmi fogyatékos,
    • beszédfogyatékos,
    • hallás-, látássérült,
    • súlyosan halmozottan fogyatékos,
    • olyan szociális, érzelmi fejlődési, viselkedésbeli eltéréssel diagnosztizált személyek, akiknél a felsorolt eltérések nagy valószínűséggel fejlődési elmaradást eredményeznek, fejlődésükben tartós elmaradást mutatnak/fognak mutatni.
  • A fogyatékkal élők családja.
  • A fogyatékkal élők diagnosztizálásában, ellátásában, rehabilitációjában részt vevő szakemberek (védőnők, gyermekgyógyászok stb.).
  • A társadalom – integrációba bevont – aktív életet élő tagjai.

 

Közvetett célcsoport:

  • Az intézményt befogadó településen élők.
  • Teljes magyar társadalom.

A projekt fenntarthatósága

A projekttel szemben elvárás az önfenntartó működés, a várhatóan jelentős volumenű működtetési költségek fedezését normatív támogatásokból és a kiegészítő szolgáltatások bevételeiből kívánjuk előteremteni.

 

Deák Csaba

ügyvezető

 

 

h k s c p s v
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28